Avagy hogyan törekedhetünk a testi és a lelki boldogság megélésére

Szeretet-Egészség-Harmónia

Szeretet-Egészség-Harmónia

Egy be nem teljesült (talán ikerláng?) Szerelem története I. rész

Mi történik, miután egy házasság csődbe megy? Lehet-e vagy érdemes-e még menteni a menthetetlennek tűnőt, ha van két kisgyermek is a fedélzeten?

2017. március 07. - Kasza Anita

A házasság számomra folyamatos befektetést jelent. A feltétel nélküli szeretetünket/szerelmünket fektetjük folyamatosan egymásba. Ha ez befektetés az egyik, illetve mindkét fél részéről akárcsak egy időre is megszűnik, onnantól kezdve az a házasság már nem ugyanaz a házasság, csődbe megy.

Jelen esetben ez a befektetés megszűnt. Először csak a férj, majd azt követően a feleség részéről is, mikor már úgy látta, semmi értelme az egésznek.

two-ways_1.jpg

A férj folyamatosan, hosszabb ideig maga alatt volt. Pesszimista, hirtelen haragú és agresszív volt. A feleség már sem Nőnek, sem embernek nem érezte magát mellette.  És folyton csak könyörgött: „Tegyünk már végre valamit!”  - és folyton csak ezt mondogatta a férjnek és saját magának is: „Engem még úgyis szeretni fog egyszer valaki”, és minden egyes éjjel ebben a tudatban sírta álomba magát. De valamit nagyon nem jól csinált a feleség. Azóta sem jött rá, hogy mit kellett volna tennie akkor, abban a helyzetben, de egészen biztos, hogy ő is hibás volt a történtekért, ő is tehetett volna még valamit a házasságért. 

De nem tett semmit, és mikor már úgy érezte, nem bírja tovább, úgy döntött, regisztrál egy társkereső weboldalon. Történt mindez már akkor, mikor más asszony már két lábbal rúgta volna ki urát a lakásból. De a feleség a könnyebbiknek látszó utat, a társkeresőt választotta, ahol nyíltan bevallotta, hogy még férjnél van.

Nem sok idő telt el ezt követően, és megjelent a Férfi. A Férfi, akibe a feleség könnyedén és határtalanul beleszeretett, mert az gyorsan és egyértelmű módon elhitette a feleséggel, hogy ő igenis egy szerethető és kívánatos Nő.

Teltek-múltak a hetek, a Férfi nagyon sokat társalgott a feleséggel interneten keresztül, és nagyon mély lelki kapcsolat alakult ki kettőjük között. Csupán ritkán találkoztak. De a feleség azóta sem érti, mi ez a hihetetlen mértékű, megmagyarázhatatlan varázslat, tökéletes harmónia és lelki egybeolvadás, ami köztük akkor létrejött. A lelkük már teljesen eggyé lett, fizikailag azonban mégsem váltak eggyé. A feleség nem adta magát oda a Férfinek…. miközben minden vágya ez lett volna. Mert ő már egyszer Isten színe előtt örök hűséget fogadott valaki másnak, mert ő anya, akinek két kisgyermeke van, mert ő ezt egyszerűen nem teheti meg…. és jöttek, jöttek és jöttek a feleség buta hiedelemrendszeréből származó gondolatok, amelyek nem tették lehetővé, hogy végre megélje a hőn áhított Szerelmet. De hát miért is nem tette meg? Végül is az égvilágon senki másnak nem kell megfelelnie, csupán saját magának és két gyermekének. És attól semmivel nem lett volna rosszabb anya, ha akkor, hosszú szenvedése után végre megéli az annyira vágyott Szerelmet.

És mi történt mindeközben a férjjel? A férj mindenről tudott, mert a feleség mindent elmondott neki. Mert soha semmilyen titka nem volt a férje előtt. És ekkor a férj hirtelen újra szerelmes lett a feleségébe. Olyan szerelmes lett a feleségébe, amilyen szerelmes még soha azelőtt nem volt. Egyszerűen megváltozott. Teljesen megváltozott, az agresszivitás és a hangos ordibálások helyébe a béke, a szeretet és a törődés lépett. És mindent megtett azért, hogy visszanyerje felesége szerelmét és összetartsa a családot. Ő lett a legjobb férj és a legjobb apa a világon. De mindez már késeinek látszott…..  A nő már szíve teljes szerelmével a másikat, a Férfit szerette.

És ekkor a feleség három majdnem tökéletes napot töltött a Férfivel:

Kirándulás a boldogság kapujához

Melegen sütött a nyári nap sugara,
Míg a parkban vártam, s jött egy hűs Fuvallat,
De mire is vártam, várva várakoztam?
Hisz ígéretemet már rég másnak ajándékoztam.

Jött egy hűs Fuvallat, s engem csendben elrepített,
Nagy melegben hűs felhő,
Mely elfújhatja keresztem,
Keresztem, mely oly rég megfeszített.

Felszálltam, és a szabadság illata körbelengett,
Mint a tavaszi réten megannyi virág és méh,
Mely körbezenghet,
Körbezenghet, s engem körbezengett.

Célhoz megérkezvén csodaszép felleg várt,
Kellemes kis szoba, mely csendben elrejt hát,
Teljes lényem kérte, miért nem adom már?
Testem-lelkem vágya: éld már végre át!

Jaj, ha akkor azt ott átélhettük volna,
Most minden kis madárka szebben dalolna,
Két sebzett, üres szív telis-tele lenne
Varázslatos, szebbnél-szebb, csoda érzelmekkel.

Másnap fent a várnál hozzád simulva
Melegedhettem volna karjaidba bújva.
S repült tovább az idő, a megállíthatatlan,
Mint ez a nagy Szerelem, mely oly megfoghatatlan.

Repültünk mi is egy másik városkába,
Várt már ránk az Úrnak fenomenális házacskája.
Ó milyen gyönyörű, ezt még sosem láttam,
Bárcsak karjaidba omlottam volna akkor bátran.

Sétáltunk a hídon egymást nem érintve,
Kéz a kézben kellett volna, egymás lelkét megérintve,
Hiába dobbant a szív, ha tett ezt nem követte,
Most érezhetem magam általad szörnyen megkövezve.

Este van, este van, mennyei vacsora,
Téged velem szemben látni, ez az a pillanat,
Ekkor oly boldog voltam, mint már nem is tudom, mikor,
Köszönöm ezt Neked, s mindent szépet, mi volt.

Forró a hangulat lent a szaunában,
Nevetünk, s felejtjük, mi minket meg is bánthat,
Utána még forróbb fent a mi szobánkban,
De ismét fogva tart ígéretem átka.

Újra felkelt a nap, ideje indulni,
A Föld szíve dobog ott, nincs mit tétovázni,
Egy újabb élmény volt, mely felejthetetlen,
Ezt az útvonalat végig egyszer csakis Teveled teszem meg.

Utolsó állomás, jaj, már szorít a szív,
Ne legyen még vége, hisz a Szerelem hív!
Boldogságnak szárnyán szárnyalnék tovább,
Repülnék Teveled a mindenségen át!

Utolsó ebédünk, kedves mosoly derít,
Mesés hangulat, mely a hatalmába kerít,
Még egy repke séta elengedhetetlen,
Mikor repülőt szemlélünk fent a fellegekben.

Ez a három nap nékem oly kötelék,
Mely hosszú szenvedés után soha el nem ég.
Letett a Fuvallat, s ajándékba kaptam egy szívhez simuló ölelést,
Melyet lelkemben őrzök örökkön-örökké.

"Rossz volt téged kitenni" - hangzott a vallomás,
"Harmónia, mi köztünk van" - ma is hallom ám,
Ismerem szíved minden dallamát,
S ha elfelejtenéd, de szeretnéd, visszaéneklem azt, ha arra vágysz.

Ha valaha is kapok még egy esélyt, hogy szeresselek,
Hagylak hát szárnyalni úgy, ahogy kell neked s nekem.
Nem akarok az egész életed én lenni,
Csak annyit kérnék belőle, amennyire Te szeretnél engem magad mellett érezni.

 

Folytatás következik!

 

Szeretettel:

Kasza Anita

A bejegyzés trackback címe:

https://szeretet-egeszseg-harmonia.blog.hu/api/trackback/id/tr2212319251

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása