12 éves koromban kezdtem először figyelni testem jelzéseire. Ekkor döntöttem el, hogy kilépek a „kövér kislány” szerepből, és nem lesz „Marika néni” testalkatom, amit a családom és rokonaim folytonosan belém sulykoltak.  (Marika néni édesapám nővére volt, már elhunyt, a Jóisten nyugosztalja. Engem is mindenki olyan „kerekded” testalkatúnak látott már kislányként is, mint őt.) És ahogy döntöttem, úgy is lett. Az egész folyamat azzal a lépéssel kezdődött, hogy egyik napról a másikra többé nem fogyasztottam semmiféle vörös húst. Egészen kicsi koromtól fogva ugyanis állandó hasfájással és hányingerrel küzdöttem az ilyen jellegű ételek fogyasztását követően. Nem sokkal ezt követően a fehér kenyér és a cukor bevitelének minimálisra csökkentése következett. Így 13 évesen már egész csinos, vékony lányka voltam.

15 éves koromban azonban borzalmas csapás ért. Azon a télen pár hét leforgása alatt tetőtől-talpig vörös pattanások lepték el a testemet. Egy 15 éves nagylánynak ez maga a katasztrófa! Több bőrgyógyásznál is jártam, kaptam mindenféle szárító kencéket, antibiotikumot, amelyek valamelyest csökkentették a tüneteket. Azonban senki sem mondta meg nekem abban az időben (17 évvel ezelőtt!), hogy egyáltalán nem kellene joghurtot, kefirt és sajtot ennem (amiket akkor nagy mennyiségben fogyasztottam) ugyanis mára teljes mértékben bebizonyosodott, hogy az ezekben fellelhető kazein okozta számomra a csúnya pattanásokat! (Tejet már akkor sem ittam, mert valahogy már akkor is éreztem, hogy valamiért nem ajánlatos, de még nem tudtam, hogy miért.) Ha akkoriban teljes mértékben felhagytam volna a tejtermékek fogyasztásával, nagy valószínűséggel nem lennék jelenleg intoleráns számos más élelmiszerre is: búza, árpa, zeller, pisztácia, sörélesztőpehely…) De sajnálatos módon 17 évvel ezelőtt alaposan kikészítettem a bélbolyhaimat a tejtermékekkel. 

A pattanások pár hónap leforgása alatt valamelyest visszahúzódtak a tüneti kezelések hatására, azonban azóta is folyamatosan ügyelnem kell a számomra megfelelő ételek fogyasztására ahhoz, hogy bőrömet megfelelően "karban tudjam tartani". A pattanásos bőr problémája sajnos tökéletesen párosult az anyukámtól örökölt keloiddal, amely következtében hegesen gyógyulnak a sebek a testemen, így jól látható nyomai vannak most is az egykori pattanásoknak  testem egyes területein…

A főiskolás éveim alatt, leginkább a vizsgaidőszakokban voltak hetek, mikor eléggé elengedtem magam az „eszegetést” illetően, és többször is sikerült pár kiló felesleget magamra szednem.  Akkoriban lett népszerű  Schobert Norbi  „Update” módszere, abban az időben azonban még nem voltak saját termékei, csak a napszakoknak megfelelően  1-es, 2-es és 3-as kódokba csoportosította az élelmiszereket.  Ezeknek a kódoknak a betartásával szépen sikerült visszanyernem karcsú alakomat (közben természetesen egyáltalán nem ettem vörös húst).  Úgyhogy én hálával tartozom Norbinak. Ismétlem: akkor még nem voltak saját termékei. Ezek a termékek egyébként véleményem szerint tényleg nagy segítséget tudnak jelenteni a fogyni vágyóknak, mivel alacsony glikémiás indexszel rendelkeznek és Norbi kiiktatja (nagyon helyesen!) a finomított szénhidrátokat. Azt azonban érdemes lenne komolyabban tanulmányozni, hogy Norbi módszere és termékei hosszú távon milyen hatással vannak az egészség alakulására… Nekem jelenleg annyi gondom van Norbi termékeivel a címkéket folyamatosan tanulmányozva, hogy szerintem sok bennük – az egyébként az élelmiszeriparban megengedett – mesterséges adalékanyag.

Mivel mindig is erősen hajlamos voltam a hízásra, 20 és 29 éves koromig nagyon sokféle étkezési trendet kipróbáltam: szétválasztó diéta, Atkins diéta, nyers diéta, Insumed…. Arra kellett rájönnöm, hogy fogyni mindegyikkel lehet ideig-óráig, de ahogy nem figyel az ember, azonnal felszaladnak a kilók. Arról nem is beszélve, hogy akármelyiket csináltam éppen, folyamatosan fáradt és dekoncentrált voltam,  tápanyaghiányban és többször is vashiányos vérszegénységben szenvedtem, nagyon nagy mértékben szuvasodtak a fogaim.

25 évesen szültem először.  A szülés után olyannyira vashiányos állapotba kerültem, hogy vérátömlesztést akartak adni nekem a kórházban, amit én saját felelősségemre elutasítottam.  A szoptatás alatt persze megint csak felszaladtak a kilók….

27 évesen estem másodjára teherbe. Ekkor az állandó magnéziumpótlás ellenére folyamatos görcsökkel küzdöttem, és sajnálatos módon, 20 hetes állapotos voltam, mikor megindult a szülés, és elvesztettem a kisbabámat. (Akkoriban napi szinten fogyasztottam állati fehérjéket fehér húsok, tojás és még sajnos mindig a savanyított tejtermékek formájában.)

29 évesen lettem harmadjára állapotos. Az erős görcsök jöttek és jöttek újra és újra és újra…. Éreztem, hogy valamit tennem kell, különben ezt a babát is elveszítem. És akkor, 2014 nyarán egyik napról a másikra, kb. 15 hetes terhesen teljesen ÖSZTÖNÖSEN örökre felhagytam a fehér húsok fogyasztásával is. És a görcsök ezzel párhuzamosan, szintén egyik napról a másikra megszűntek! El sem akartam hinni, fantasztikus volt!  Onnantól kezdve nagyon intenzíven elkezdtem tanulmányozni a vegetáriánus és a vegán táplálkozást, a szükséges tápanyagok, leginkább fehérjék pótlását, mivel nem akartam, hogy a kisbabámnak bármi baja legyen.

2014 decemberében egészséges kislányom született, hosszú körmökkel és nagyon hosszú, sűrű, fekete hajjal, 3780 grammal….. és a vérképem a szülést követően közel tökéletes volt!

Mivel 2015 év elején egy vérvétellel történő ételintolerancia vizsgálaton végérvényesen is bebizonyították végre, hogy messziről kerülnöm kell mindenféle tejterméket, így azok fogyasztásával is teljesen felhagytam. Sőt most már a lakásomba sem engedek semmilyen tejterméket. Ez az, amit a családom sem fogyaszthat, mivel kiderült, hogy a gyermekeim apja és nagyobbik gyermekem is intoleráns a tejre és az abból készült termékekre. (Gyermekeim egyébként a közétkeztetésben és alkalmankénti éttermi étkezéseink során fogyasztanak valamennyi húst, de itthon azt eszik, amit én készítek nekik. Soha nem kényszeríteném családomat húsmentes táplálkozásra. Szerintem ez egy olyan dolog, amit mindenkinek saját magának kell eldöntenie.)

2016 júniusa óta nem eszem tojást és halat sem. (Mert akkor kezdett el jelezni a szervezetem egyfajta undorral, hogy elég volt!) Így azóta vagyok nagyon boldog és egészséges, majdnem teljesen vegán – mézet ugyanis fogyasztok, és nem dobtam ki a 3 évvel ezelőtt vásárolt bőrcsizmámat sem.

A tudatosan felépített, teljes értékű növényi étrend segítségével fogok ez év októberben maratont futni, amelyre folyamatosan készülök, heti 6-7 napon keresztül van valamilyen edzésem :)

Tapasztalataim, mióta teljes mértékben tudatos „növényevő” vagyok:

• Fizikai teljesítőképességem jelentős mértékben javult, jelenleg egy maratoni táv lefutására készülök.
• Fogaim már nem érzékenyek, mint azelőtt, fogorvosom legnagyobb meglepetésére nem szuvasodnak tovább és meglepő módon nem is fogkövesednek (Régebben nagyon gyorsan szuvasodtak a fogaim)
• Vérképem tökéletes (korábban állandó vashiányos vérszegénységgel küzdöttem)
• Annyit eszem, amennyi jólesik (sőt néha még többet is, mert imádok enni…) és mégsem szaladnak fel olyan könnyen a kilók
• Hajam sokkal gyorsabban nő, körmeim erősebbek
• Régi ismerősök állítása szerint „megfiatalodtam”
• Alvásigényem csökkent
• A bőrbetegségem sokkal kisebb mértékben jelentkezik, mint az előtt (Ez azonban sajnos nagymértékben függ aktuális lelki állapotomtól is)
• Mindkét szülőmnek és a nálam 5 évvel fiatalabb öcsém is magas vérnyomással küzdenek, az én vérnyomásom minden egyes mérés alkalmával normális.
• 7 éves fiam, aki szintén egyáltalán nem fogyaszt tejterméket, most volt fogászati szűrővizsgálaton – tökéletesek a fogai!

Bízom benne, hogy tapasztalataim és fenti írásom segítségül szolgálhat mások számára is.
Azonban soha ne feledjük el: mindenki szervezete más és más. Nekem a 100%-os, tudatosan felépített, teljes értékű növényi étrend jelenti a megoldást, Önnek lehet, hogy nem teljesen ugyanez. Abban az egyben azonban  biztos vagyok, hogy a ma Magyarországon az elfogyasztott állati fehérjék mennyisége túlzott mértékeket ölt.

Őszinte szeretettel: Kasza Anita