Valóban, ahogyan a nő Szerelméhez írt levelében megfogalmazta, minden „örökre” megváltozott, amikor elkezdte keresni a  MIÉRT-eket.  Folyton azon gondolkodott, hogy miért is érdemelte ő  ezt:  a tönkrement házasságát követően, még egy borzalmasan fájdalmas végkimenetelű varázslatos Szerelmet, ami valamiért nem teljesedhetett be.

A nő elkezdett tanulni, kutatni, rengeteget olvasni, és önmagát fejleszteni mindenféle lehetséges módon. Olvasott és tanult spiritualitásról, hitről, szeretetről, lelki békéről, a belső egyensúly megteremtéséről, női EGÉSZ-ségről, intuícióról, örömről, empátiáról, harmóniáról, ikerlángokról, önmegvalósításról, öngyógyításról és még nagyon sok mindenről nagyon sok csodálatos tanítótól! Közben néhány hónap leforgása alatt egy új szakmai végzettséget is szerzett.

Ez idő alatt egyik barátnőjének nagyon sokat köszönhetett. Aki mindenben mellette állt. Aki folyton töltötte belé a lelket, ha épp mélyponton volt. És aki szállást biztosított számára a Budapesten töltött hétvégék folyamán, mikor éppen ott tanult valami újat. Mindezért a mai napig nagyon hálás ennek a csodálatos barátnőnek!

 Mindeközben egyre inkább arra koncentrált, hogy a MOST pillanatát ragadja meg, ez persze nem sikeredett neki mindig tökéletesen.  Egy kérdés, amit az egyik tanfolyamon kérdeztek tőle, teljesen belegyökerezett a fejébe és a szívébe egyaránt, és azóta sem képes onnan teljes mértékben kimászni. Ez a kérdés így hangzott:  „Miért is nem élted meg a Szerelmet, mikor lehetőséged volt rá?” A válaszok csakis a buta hiedelmi rendszerekből származhatnak, semmi másból. A hitrendszerek, az ember agyába mélyen beitatott vallási dogmák és a „jó anya, jó feleség” mítosza hipnózisban tartotta a nőt, mint ahogyan nagyon sokakat manapság.  Hogyan is lett volna azáltal rossz anya vagy akár rossz ember,  ha végre beteljesül a boldogsága oly hosszú szenvedés után?? Azóta már nagyon jól tudja: Az égvilágon senki másnak nem tartozik elszámolnivalóval, csakis önmagának és két csodálatos gyermekének!

Közben folyton csak tanult, fejlődött és egyszer hirtelen észrevette, hogy minden csakis ő érte történik. Azért, hogy jobb emberré, jobb anyává, jobb és erősebb nővé válhasson. Minden csak azért történt, hogy emberibb emberré váljon és azért, hogy erős hite és szíve szeretete által rátérhessen végre saját útjára, és képes legyen segíteni az embereken. 

Először is elkezdte szeretni önmagát, és hinni kezdett saját képességeiben, amire azelőtt még soha nem volt példa. Elkezdte jól érezni magát és szeretni az életet, és derűsebben látni a jelent és a jövőt.  Egyre gyakrabban sikerült neki megragadni a MOST szépségeit. A legfontosabb, amit megtanult, az saját egójának a leépítése volt. Ez azonban egy hosszabb folyamatot vett igénybe, nem történt meg egyik napról a másikra. És megtanult segíteni másokon embertársai iránt érzett, tiszta, segítő szándékú szeretete által, egyre empatikusabbá változott.

A változás nem csupán belsőleg volt érzékelhető, hanem külsőleg is. Megváltoztak a vonásai is, fiatalabb, szebb és a férfiak számára vonzóbb nővé változott. De nem érdekelték őt a férfiak, csupán továbbra is csak az az egyetlen…  Akihez folyamatosan titkos leveleket és verseket írt továbbra is, folyamatosan vele volt álmaiban, akár alvó, akár éber állapotában. Erősen hitt szerelme beteljesülésében.  És már akkor is voltak hihetetlennek tűnő, jövőbe látó álmai…
Egyik felemelkedett pillanatában írta az alábbi levelet Szerelmének, és ezt el is küldte neki. Válasz azonban nem érkezett.

Kedves J.!

Köszönök Neked mindent! Mert mióta összetörted a szívem, megtanultam harmóniában élni önmagammal. A veled töltött chatelési időt önfejlesztéssel töltöttem.  Elfogadom a jelenem olyannak, amilyen. Sőt mi több, a lehető legboldogabban élem meg azt. Nem merengek többé sem a múlton, sem a jövőn, egyszerűen nem érdekel. A MOST-ból hozom ki a lehető legtöbbet. Egész nap megállás nélkül mosolygok, és boldog vagyok, még ha tudom is, hogy jelenleg nem az a férfi áll mellettem, akivel le fogom élni az életemet. Ezentúl meg fogom élni a Szerelmet a „jelenben”, ha lehetőségem lesz rá, és ha úgy érzem, elérkezett a megfelelő férfi. Annál jobbat nem tehetek a gyermekeimmel sem, minthogy boldog vagyok. Ha én jól érzem magam a bőrömben, ők is akkor boldogok. Hiszen ők a tökéletes tükörképemet mutatják.
Folyton csak mosolygok, hiszen nincs okom panaszra: két csodálatos gyermekem van, rátaláltam a fiatalság megőrzését szolgáló életmódra, és időm nagy részében azt csinálom, ami számomra örömet okoz. Mosolygok és ezáltal egyre tökéletesebb nő és anya válik belőlem! Elégedett vagyok az életemmel, és tudom, hogy minden megadatik számomra, amit szeretnék.
Hála a Jóistennek rövid idő alatt nagyon sokat sikerült tanulnom, és mindazt, amit felfedeztem, szívesen átadom azoknak, akiket méltónak találok rá.

Kedves J.!

Minden egyes péntek délután, mikor áthajtok a Megyeri hídon, elképzelem, hogy mellettem ülsz, pont úgy, mikor azon a csodaszép júliusi délutánon. Megfogom a kezed és Te megszorítod az enyémet. Boldog vagyok. Gyönyörű őszi délután van.  A nap ezer színben kápráztatja az őszi kosztümbe öltözött fák leveleit. Érzem, hogy hamarosan újra látlak Téged. Tudom, hogy vársz engem nagyon-nagyon. Mélyen beletekintesz szemeimbe, és azonnal látni fogd lelkem tisztaságát és irántad érzett szerelmem mélységét.

A Megyeri hídon

Szeretlek kedvesem nagyon-nagyon,
Bármi is történjék, hagyom, hagyom.

Tudom, hogy elhoznak hozzám az angyalok,
A miként már nem kérdés számomra, ezen többé már nem agyalok.

Szeretlek kedvesem mindennél jobban,
Most is itt vagy velem ebben az autóban.

Ugyanúgy itt vagy, mint ahogy júliusban,
Mikor ugyanezen az úton szerelmünk lángra gyulladt.

Egymás mellett ültünk, s ez most is így van,
Csak most a kezed is fogom, s szerelmünk újra felvillan.

Jobban lángolunk, mint ezelőtt valaha,
Egyszer már volt részünk csodás kalandban.

Ezentúl nem kell több neked s nekem,
Csak, hogy egymáséi legyünk örökké, szerelmesen.

Gyöngyösön

Őszi gúnyát öltött már a Mátraalja,
Örökzöld Szerelmem nyári lángját
Most mégis visszaadja.

Nyugovóra tért most a nap a dombok mögött,
Lelkem fénye szikrázik csupán
még a dombok fölött.

Dermesztő hideg köszöntött e kicsiny városkára,
Forrón tüzel azonban
Szívem óriás lángcsóvája.

Folytatás hamarosan következik...

Segítő szándékú szeretettel:

Kasza Anita