Mi történt a három varázslatos nap után, amit a feleség a Férfivel együtt töltött? A feleség hazament a férjéhez. Majd önmagát és mindenkit becsapva azt merte feltételezni, hogy ezek után minden rendben lesz, el tudja felejteni a Férfit, és talán férjét tudja újra férfiként szeretni. De nem így történt. A feleség újra és újra csak a Férfire gondolt őszinte szerelemmel.  És mikor már úgy érezte, hogy férjével semmi esélye az újrakezdésre, elkezdett tervezni a Férfivel.  Elkezdte tervezni a hőn áhított boldogság menetét. A férj már a költözésre készült, mikor látta, hogy felesége szíve teljes szerelmével egy másikat szeret, és csakis rá vágyik.

A feleség részére viszont hirtelen minden balul sült el…. Mikor életében először Szerelme, a Férfi végre egy igazi randevúra hívta volna, a nő kénytelen volt visszamondani azt. Ez a dátum ugyanis nem más volt, mint a nő hetedik éves házassági évfordulója. Ezt azért mégsem szerette volna, ezért kérte a randevú elhalasztását.  Majd két napra rá a Férfi mondta le a randevút közbejött elfoglaltsága miatt.

Ezt követően a nő egyre nagyobb akarattal és egyre erősebben akarta megragadni ezt a Szerelmet és a Férfit. Már teljesen biztos volt benne, hogy semmi másra nem vágyik, csak a Férfi szerelmére. Eközben azonban a Férfi magánéletében és munkájában egyaránt sok esemény következett be, és a Férfinek hirtelen sok elfoglaltsága akadt.   De a nő galád, önző módon csakis a saját maga érdekeit tartotta szem előtt. Hatalmas egója arra késztette, hogy erőszakosan és türelmetlenül, minden lehetséges eszközt megragadva arra törekedjen, hogy mihamarabb a Férfié lehessen. És folyamatos akaratával, és az ebből következő tettekkel egyre távolabb és távolabb taszította magától a Férfit…. Legvégül pedig a Férfi teljes szívéből meggyűlölte a nőt, akinek lelke még nem is oly rég egybeolvadt az ő lelkével. A nőt, aki úgy szerette őt, mint soha senki sem azelőtt.

A nő hosszú hetekre mély depresszióba zuhant. Nem volt képes ekkor semmire sem. Még arra sem, hogy saját gyermekeit ellássa, mindezt a férje végezte el helyette, aki tehetetlenül nézte végig felesége szenvedését. Azonban mindvégig kitartóan mellette maradt.

Szánalmas volt a nő! Nem érdekelte semmi sem, csak szüntelen zokogott és önmagát és az elveszettnek vélt Szerelmet sajnálta. Azon tűnődött, hogyan is forgathatná vissza az idő kerekét, és hogyan szerezhetné vissza a Férfi szerelmét. Megnézte "A Titok" című filmet, majd a vonzás törvényének értelmében elkezdte gyakorolni a "tudatos teremtést" gondolataival, érzéseivel, valamint azáltal, hogy leveleket és verseket írt Szerelmének. Ezeket azonban mélyen fiókja rejtekében őrizte, és nem mutatta meg senkinek sem, még neki sem küldte el őket. Azonban azt figyelmen kívül hagyta, hogy "teremtése" mindaddig nem lehet tökéletes, ameddig képtelen hatalmas egójának leépítésére. Igaz, hogy nagy valószínűséggel a vonzás törvényének a segítségével háromszor találkozott teljesen véletlenszerűen a Férfivel, mikor arra vajmi kevés esély volt, de mindhárom találkozás a lehető legrosszabb kimenetellel végződött. Mert ekkor még nem lelkével, hanem egójával dolgozott, ezáltal még távolabb sikerült taszítania magától Szerelmét.

1. levél:

Kedves J.!

Egyetlen bántó szavad sem jutott el teljesen a tudatomig, különben már rég belepusztultam volna a fájdalomba. A születésnapomon azonban szó szerint fizikai fájdalmat éreztem, mikor legalább 50 ember felköszöntött, csak az az egyetlen nem, aki akkor a legboldogabbá tehetett volna egyetlen köszöntéssel.
Emlékezetemben viszont továbbra is csak a szépet őrzöm. Ha máskor talán nem is, de egyszer tudom, hogy őszintén, tiszta szívedből szerettél: a Bajcsy-Zsilinszky utcai parkolóban azon a csodálatos nyári napon, tisztán emlékszem. Úgy néztél rám, és úgy csókoltál, ahogy azelőtt még soha, így ez teljesen egyértelmű volt számomra. Erre emlékszem, és ez elég ahhoz, hogy tudjam, hogy ennyi  nem lehetett elég… még Neked sem! Pár perc csupán, pár tökéletes perc, amely életeket változtat meg…. Örökre.

Felhők szárnyán szárnyalok vissza
abba a csodálatos nyári délutánba!
Csókjaid íze még mindig a számban.
Megáll az idő,
midőn Te és én egymás karjaiba fonódva
érezzük egymás szívdobbanását,
és élvezzük a Szerelem megállíthatatlan,
szűnni nem akaró berobbanását!

Folytatás hamarosan következik.

Őszinte szeretettel és segítő szándékkal:

Kasza Anita