Miután véget ért a családi nyaralás, és a nő már hónapok óta semmilyen formában nem kommunikált Szerelmével, elérkezett az idő, hogy számot vessen az életével. Nagyon sok dolog motoszkált a szívében és a fejében egyaránt, azonban egyetlen dolgot pontosan tudott, érzett: Azt, hogy semmi sem volt ahhoz a kegyetlen fájdalomhoz fogható, mikor Őt elveszítette, úgy, hogy igazából egymáséi sem voltak. A gyerekkorában átszenvedett szeretetet nélkülöző évei sem. Az sem, mikor édesapja tizenhét évesen náspángolta el őt alaposan egy nadrágszíjjal, vagy mikor kirakta a lakásából és közölte vele, hogy menjen a híd alá aludni.(Igaz, azóta már milliószor megbánta, hogy szegény édesapját nem éppen szót fogadó tetteivel ilyen cselekedetekre kényszerítette.) Az sem, mikor második gyermekét elveszítette pontosan a 28. születésnapján. Életében még soha semmi nem késztette arra, hogy ekkora gyászt éljen át, mint mikor elveszítette ezt a Férfit. A Férfit, akivel rövid idő alatt olyan erős összetartozás érzést és harmóniát élt át, mint még soha senkivel azelőtt, akiről egyre erősebben hitte, hogy Ő az, akit neki szánt a Jóisten, és aki az idő múlásával nem hogy a feledés homályába veszett volna, hanem inkább egyre erősebb szerelmet érzett iránta mindenféle vele történő kommunikáció nélkül.
És folyamatosan érkeztek az isteni jeleknek tűnő megerősítések.
Nem sokkal azt követően, hogy a Férfi és a nő között a „szeparáció” megtörtént, egy hónapon belül a nő háromszor találkozott a Férfivel, mikor arra nagyon kevés esély volt. Azonban mindhárom találkozás rossz kimenetellel ért véget. Mivel a Férfi úgy vélte, a nő követi őt, még inkább menekülni kezdett tőle.
A nő folyamatos megerősítéseket kapott két gyermekétől is, anélkül, hogy valaha is találkoztak volna a Férfivel vagy akár hallottak volna róla bármit is. Mikor még szerelmük nyiladozóban volt, ezt mondta a Férfi (aki egyébként debreceni lakos és versenyszerűen futballozik) a nőnek: „Bárcsak nekem is lehetne egy 6 éves fiam, akit meccsekre vihetnék…” Három hónappal ezután a nő már 6 és fél éves gyermeke így szólt: „Anya, bárcsak lenne egy apukám, aki Debrecenben focizik és meccsekre vinne engem…” A kisfiú később el is kezdett focizni.
Egy borús őszi délutánon, mikor a nő a konyhaasztalnál ülve Szerelme fényképét nézegette, nem egészen kétéves kislánya lépett oda hozzá, felmászott egy székre, és meglátta a Férfi fényképét az asztalon. A gyermek, aki ekkor még alig beszélt néhány szót, a fényképet meglátván egymás után kétszer ejtette ki a következő szót a száján: „apa”. Majd ezt követően megpuszilta a Férfi fényképét.
Nem csupán a véletlennek tűnő találkozások, vagy gyermekei megerősítései ösztönözték a nőt arra, hogy továbbra is megingathatatlanul higgyen abban, hogy őt ennek a bizonyos Férfinek szánta a Teremtő, hanem folyamatosan jelentkező, hajnali , „jósló” álmai is.
Az első jósló álmában a nő a Férfi húgát látta a jövőben, amint az gyógypedagógusként mutatkozik be neki. Körülbelül négy hónappal ezt követően a nő megtudta, hogy az álmában szereplő fiatal hölgy valóban gyógypedagógusnak készül. Ezenkívül számtalan hajnali álmában látta a Férfit gyermekeivel és vele egy olyan harmonikus családot alkotva, amelyről mindig is csak álmodozott. Álmában látta a Férfit, ahogy eljön érte.Valamint egy kettévághatatlan köteléket látott kettőjük között, amely aranyfonál képében jelent meg előtte, és kötötte össze kettejük szívét.
A nő gyakran meditált, hogy ezzel is segítse saját, igazi legbelső énje feltárását. Az egyik jövőbe tekintő meditációja során egy gyönyörű kisfiú jelent meg előtte, akit ő szült Szerelmének. Második gyermeke születése után már eldöntötte, hogy nem szeretne többé gyermeket szülni, mivel mindhárom terhessége/szülése során komplikációk léptek fel. Mikor első gyermekét szülte, kis híján mindketten meghaltak, kisfiát újra kellett éleszteni. Mikor második gyermekét várta, a szülés a várandóság 20. hetében megindult, és pontosan a nő 28. születésnapján meg kellett szülnie a még életképtelen magzatot. A harmadik terhessége során is ugyanolyan erős görcsök jelentkeztek folyamatosan, mint a második alatt végig. De ekkor egy belső, isteni sugallat hatására mindörökre felhagyott a húsevéssel. És ezzel párhuzamosan megszűntek a görcsök is. Ennek köszönhetően harmadik terhességéből egészséges kislány született.
Mindezek ellenére, mikor arra gondolt, hogy Szerelmének, ennek az egyetlenegy bizonyos Férfinek kellene gyermeket szülnie, hihetetlen mértékű öröm és boldogság telítette el szívét. Szívét, ahonnan kiindulva egyre gyakrabban érzett valamiféle megmagyarázhatatlan remegést, borzongást, amely végigvonult az egész testén, éppúgy, mint a körgyűrűk a víz felszínén. Ilyenkor egyértelműen az Ő lelkét érezte.
Harmónia
Csodálatos álmom volt a minap éjjel,
Láttam, s látom, ahogy eljössz értem.
Szíved ráterel Téged arra az útra,
Amelyik a legszebb, s ezt Őrangyalod súgja.
Lelkeddel merengesz mélyen a szemembe,
Szinte lélegzetet venni is teljesen felejtesz,
És ahogy meredten a lelkembe tekintesz,
Szerelmed lángja mind feljebb s feljebb ível.
Gyengéden átfogsz karjaiddal engem,
Szíved szívemhez ér, és hevesen ver.
Kedvesen becézel és szeretgetsz engem,
Ezentúl létezned egyedül velem lehet.
Ölembe hajtod fejed és rám mosolyogsz,
Simogatom arcod és a kezedet fogom,
Oly békét és lelki egyensúlyt érzel most,
Amilyenben részed még ezelőtt sosem volt.
Harmónia virága nyílik szívünkben most halkan,
Fény s kellemes melegség árad szét auránkban lassan,
És ahogy most egymásba fonódva élvezzük egymás teljes lényét,
Oly boldogok leszünk mi együtt örökkön-örökké.
Folytatás hamarosan következik…
Őszinte szeretettel:
Kasza Anita
