Mindig határtalanul boldognak érzem magam, mikor végre Budapestre utazhatok. A főváros jelenti nekem magát a szabadságot, a végtelen lehetőségek tárházát a kisvárosból kiszabadulva. Ha végre eljutok Hajdúszoboszlóról Budapestre, többnyire mindig időt szorítok rá, hogy futhassak pár kört a Margitszigeten. A Margitsziget számomra nem más, mint Budapest szíve. (Szándékosan írom egybe, hogy „Margitsziget”, mivel itt most Budapest városrészeként, és nem a „sziget” értelmében használom.)
A mai napon különösen nehézkésen sikerült megérkeznem, ugyanis az M3-as autópályán baleset miatt teljes útzár volt. Mire a Margitszigethez érkeztem, hogy végre elkezdhessem a mára kiszabott futóedzésemet, már akkor nagyon éhesnek és kimerültnek éreztem magam. Ennek ellenére, ahogy elkezdtem a futást, egyszerűen szívott magába a sziget, és húzott magával előre a rekortán pálya. Fantasztikus érzés volt. Élveztem a kora tavaszi nap kellemes meleg, simogató sugarait arcomon, és csodáltam, ahogyan visszacsillámlanak a Duna hullámain. Gyönyörködtem a víz fölött a vízre szálldosó kacsákban és sirályokban, hallgattam a madarak csicsergését. Mivel ma csak 1 óra 15 perces, lassú tempójú futóedzésem volt, ezért volt időm arra, hogy kiélvezzem a természet és a könnyed mozgás nyújtotta szabadságot. Lágy szellő lengedezett, így még a levegő is megtisztult. Egyébként is, ha a Margitszigeten futok, mindig biztos vagyok benne, hogy kristálytiszta, szinte „hegyi levegőt” szívok a tüdőmbe. Nem kell kérdezni, hogy miért, egyszerűen biztosan tudom, és ez ezért így is történik.
A természet, így a Margitsziget által nyújtotta másik csodálatos ajándék számomra, hogy végre egyedül lehetek a gondolataimmal, anélkül, hogy futás közben bárki is megzavarna. Ilyenkor persze hajlamos vagyok elég alaposan elkalandozni tudati és érzelmi szinten, és ez a pulzusomon is meglátszik. Mivel pulzuskontroll alatt futok, (mert maratoni táv teljesítésére készülök) jól megfigyelhető, hogy ha érzelmileg is elkezdek "szárnyalni", esetleg fantáziálni futás közben, a pulzusom hirtelen megemelkedik. Ez azonban az edzés hatása szempontjából nem kifejezetten előnyös, hiszen ilyenkor visszább kell vennem a tempóból, hogy a pulzusomat újra a megadott korlátok alá szorítsam. Ezért számomra edzés alatt inkább jobb megoldás kikapcsolni az agyamat (no meg néha a szívemet is).
Azonban szerintem nagyon sokunknak ajánlatos lehet, hogy távol a külső tényezők egyre hangosodó zajától, a természet lágy ölén, végre saját belső érzéseinkre, saját belső sugallatunkra figyeljünk. Sokan manapság "elfelejtik" észrevenni saját megérzéseiket, intuíciójuk, és csak a külső befolyásoló tényezők alapján hozzák meg döntéseiket. Pedig mik is a mi saját vágyaink valójában? Saját vágyainknak megvalósítására törekszünk életünkben? Vagy azokat a célokat hajkurásszuk, amelyeket külső környezetünk vagy a körülöttünk élő emberek szerint hajkurásznunk "kell"? (Vagyis mi a saját álmunk? És mi a "bolygó álma"?) A kettő sok esetben közel sem egyezik, ezért kell e kettő tényezőt különválasztani egymástól. Erre is csodálatos megoldást tud nyújtani a Margitsziget! Vagy bármely más, természethez közeli hely. (Intuíciónk és tisztánlátásunk fejlesztésére, valamint saját magunk megismerésére hatalmas segítséget nyújthatnak még a kedves tanítom és egyben barátom, Bognár Tas által vezetett tanfolyamok:
http://pszichoinformatika.blog.hu/2017/03/22/komplex_tanfolyam_aprilis)
Köszönöm édes Jóistenem, hogy ismét átélhettem ezt a csodát!
Kedves budapesti sportoló társaim! Élvezzétek ki, hogy van Margitszigetetek és van rekortán futópályátok, ami nálunk, vidéken, Hajdúszoboszlón sajnos még nem adatott meg, ezért marad a „repülőtér”, a semmi közepe, ha az ízületeimet szeretném kímélni, vagy amit mégis inkább választani szoktam: a nem épp ízületkímélő járdák és aszfalt! Tudom, néhányan éppen Budapestről szeretnének vidékre költözni, én viszont szüntelenül visszavágyom a fővárosba, ahol 8 éven keresztül éltem korábban. És nagyon hiányzik…. De leginkább a Margitsziget. Azért bízom benne, hogy hamarosan talán Hajdúszoboszlón, vagy éppen Jászberényben (szülővárosomban) is lesz lehetőség megfelelő hosszúságú rekortán pályán futni.
Tiszta szívemből kívánom mindenkinek, hogy élje át ezt a csodát!
Szeretettel:
Kasza Anita
