Egyre több embert érint az ételallergia vagy ételintolerancia manapság Magyarországon.
Nagyon sok a gluténérzékeny, de még mindig a BL 55 lisztettel (búzafinomliszt) készítik a legtöbb pékárut, vagy legalábbis majdnem mindegyikben fellelhető ez egy átlagos, közeli pékségben vagy szupermarketben. Egyre többekben tudatosul, hogy érzékenyek a tejcukorra (laktózra) vagy a tejfehérjére (kazeinre), amely például a sajtokban koncentráltan jelen van! De ahelyett, hogy a tehéntej és az abból készült termékek fogyasztásának csökkentését ajánlanák, egyre elterjedtebbé válnak az ún. laktózmentes termékek és persze a gyógyszeripar nagyszerű vivmányai, a laktáz enzimet tartalmazó tabletták és kapszulák. (Ezek persze nem jelentenek továbbra sem megoldást a tejfehérje érzékenységre, csupán a tejcukorproblémát próbálják „orvosolni”.)
Pedig sem a glutén-, sem a laktóz, sem pedig a kazeinérzékenység nem betegség! Csupán egy intő jele szervezetünknek arra, hogy mivel nem kellene feleslegesen terhelnünk!
A gluténnal alapjáraton semmi gond nem lenne (vagy inkább nem lett volna). Azonban sajnos: „Az ember a klasszikus búzafajtákba erőteljesebben belenyúlt a nemesítés révén, ezért nem is csodálkozhatunk azon, hogy ennek emészthetősége nem olyan már, mint régen.” (Tóth Gábor- Sebestyén Balázs – E-mentes övezet, avagy mit reggeliztél ma?)
Mindenkor figyelembe kell venni a gluténérzékenység szintjét egy adott esetben. Én személy szerint például bátran fogyaszthatok tönkölybúzát, rozst és zabot, azonban a klasszikus „agyonnemesített” búzától csúnya bőrkiütéseim lesznek. De azoknak sem kell lemondaniuk a gabonákról, akik már semmilyen szinten nem tolerálják a glutént, ugyanis léteznek fantasztikus, tápanyagokban bővelkedő gluténmentes gabonák is, mint például a köles, hajdina, rizsfélék, kukorica, quinoa, amaránt stb.
A laktóz- és a kazeinérzékenységről: Hogyan lehet alapvető élelmiszernek nevezni egy adott terméket, jelen esetben a tejet egy országban, ahol becslések szerint a lakosság egyharmada érzékeny annak egyik összetevőjére? Ami azonban még inkább figyelemre méltó és elgondolkodtató: „Becslések szerint világszerte a felnőtt népesség 75%-a nem képes teljes egészében lebontani a tejcukrot.” (https://hu.wikipedia.org/wiki/Lakt%C3%B3z%C3%A9rz%C3%A9kenys%C3%A9g)
Talán tényleg el kellene azon gondolkodnunk, hogy egyáltalán szükségünk van-e egy másik emlős tejének a fogyasztására ilyen adatok mellett? Jó lenne, ha végre elhinnénk, hogy nem csupán a tejtermékek tartalmaznak kalciumot, sőt talán nem is azok szolgálnak a legoptimálisabb kalciumforrásként az emberi szervezet számára, ahogy azt a tejipar minden áron szeretné velünk elhitetni. Fantasztikus kalciumforrások az olajos magvak (leginkább a mák, a szezámmag, a tökmag, a dió és a mandula), a zöld leveles zöldségek, a hüvelyesek, a tofu és a teljes értékű gabonák is! Továbbá érdemes utánajárni kicsit a valóságnak:
„Nigériában az állati és a növényi fehérjék bevitelének aránya mindössze a németországi érték 10%-a, a csípőtáji törések gyakorisága viszont több mint 99%-kal kisebb. (….) A csípőtáji törések azokban a társadalmakban fordulnak elő a leggyakrabban, ahol a tejtermékek fogyasztása a leginkább általános.” (T.Colin Campbell, Thomas M Campbell – Kina-tanulmány, Csontritkulás 234-241 oldal, kutatásokkal, grafikonokkal alátámasztva.)
A döntés mindig a mi kezünkben van. Mindenkinek saját szíve-joga eldönteni, hogyan táplálkozik. Saját példámat említve inkább áldásként, mint átokként élem meg mind a búza-, mind a kazein intoleranciámat. A szervezetem segített nekem a helyes döntésben a táplálkozást illetően.
Mindenkinek szívből ajánlom, hogy saját szervezete jelzései alapján találjon rá a számára a legoptimálisabb és legegészségesebb táplálkozásra!
Szeretettel:
Kasza Anita
