Egy betegségnek mindig oka van. Ez az ok általában abból fakad, hogy valahol letértünk a helyes útról, és már nem működünk együtt az univerzum törvényeivel. A betegség mindig figyelmeztető jele annak, hogy a tudatunk éppen nem elég tiszta, és valamit nagyon másképpen kellene tennünk. Tehát ahhoz, hogy képesek legyünk meggyógyítani saját magunkat (mert igenis képesek vagyunk rá mindenféle kemikáliák nélkül is, amennyiben időben „felébredünk”!), először megfelelő tisztaságúra kell csiszolni tudatunkat. Ha ez megtörtént, testünk sejt szinten lesz képes regenerálni önmagát, hiszen szó szerint ez van bele kódolva!
Tudatunk tisztogatásához számtalan tevékenység közül lehet választani, mint például a meditáció, az éneklés, a tánc, az inspiráló, gyógyító zene hallgatása, a különféle sporttevékenységek (nagyon ajánlott a jóga és a bodyart), a művészetek, a természetben töltött idő, de egy jó szaunamester által vezetett szaunafelöntés is csodákra képes. Ezen tevékenységek valamelyik vagy akár ezek közül több is nagymértékben hozzájárul tudatunk, lelkünk letisztulásához, elménk lecsendesítéséhez, és ezáltal ahhoz is, hogy szükség esetén képesek legyünk meggyógyítani önmagunkat. Olyan nincs, hogy nincs idő ezen tevékenységek valamelyikére! Amíg tévét nézni, bulvárt olvasni vagy esetleg kocsmába járni van időnk, addig ezek közül is van időnk legalább egyre rendszeresen.
A megfelelő táplálkozást a tudat tisztasága érdekében remélhetőleg nem kell ecsetelnem. Érdemes belegondolni, hogy mennyi tudatmódosító hatású „élelmiszert”/árucikket lehet vásárolni a legközelebbi élelmiszerboltban: alkohol, cukor, csokoládé, kávé, mesterséges ízfokozókat tartalmazó ételízesítők és élelmiszerek, szénsavas üdítőitalok… Az energiaitalokat inkább ne is említsük…. Az állati származású élelmiszerek tudatmódosító hatásáról később fogok írni, addig is ide tartozó ajánlott olvasnivaló: Gellért Ferenc: Táplálkozás és tudatfejlődés – Megismerés Kiadó, 2016.
A nagy igazság a következő sajnos: Sem az élelmiszeriparnak, sem a gyógyszeriparnak nem érdeke az, hogy Ön egészséges maradjon, kedves Fogyasztó! Kizárólagos érdekük a profit maximalizálása, és ez akkor történik meg leghatásosabban, ha Ön hosszútávon befolyásolt tudatállapotban van!
Néhány példa arra, hogyan voltam képes önmagam gyógyítására már több alkalommal is:
Az első öngyógyítási tevékenységet 2014 nyarán végeztem. Igazából ez akkor még nem volt tudatos. Második gyermekemmel, Annával voltam állapotos. Bár inkább nevezném őt harmadiknak, mivel a másodikat, 20 hetes terhesen, vagyis félidősen sajnos elveszítettem. Pontosan ugyanazok a nagyon erős méhösszehúzódások és görcsök jelentkeztek nálam 14-16 hetes állapotosan, amelyeket előző terhességem során éreztem. (Pedig akkor még, mindkét terhességem során marék számra szedtem a híres-neves magnéziumtablettát, mindhiába!) Egyik napról a másikra, egy belső isteni sugallat hatására teljesen ösztönösen abbahagytam a húsfogyasztást. És ezzel párhuzamosan egyik napról a másikra megszűntek a görcsök is. Teljesen nyilvánvaló számomra, hogy ezzel mentettem meg Annát! Ez persze egy különleges eset, nem állítom egy szóval sem, hogy mindenkinek ez jelenti az azonnali megoldást, és nem is javaslom egyetlen húsfogyasztó nőnek sem, hogy állapotosan hagyjon fel a húsevéssel, hacsak nem érez erre valamiféle belső késztetést. Az én esetemben azonban ez segített.
A következő említésre méltó eset 2016 december elején történt. „Mikulás futást” szerveztek a mi kisvárosunkban, Hajdúszoboszlón. Ennek megfelelően, Mikulás sapkában, csapatban futottunk az ünnepi kivilágításban tündöklő városban. És ekkor olyan történt velem, ami korábban még soha sem: futás közben egyszer csak elestem. Nagy lendülettel a bal térdemre vágódtam, és hirtelen borzasztó fájdalmat éreztem. Nagyon kínos helyzet volt gyakorlott futóként csapatban csak úgy elesni… Ezért nem foglalkoztam a fájdalommal, felálltam és futottam tovább. Mikor hazaérkeztem azonban már alig voltam képes felmenni a lépcsőn, majd ezt követően összecsuklottam. Másnap sem bírtam ráállni a bal lábamra. Gyermekeim apja mindenképpen kórházba akart vinni, de úgy gondoltam, meg tudom oldani a problémát egyedül is. És mit tettem? Szó szerint beleszuggeráltam a térdembe és EL IS HITTEM, hogy teljesen jól van, nincs semmi baja. És láss csodát, rá egy napra ugyanúgy folytattam a futóedzéseimet, mintha mi sem történt volna. Vasárnap történt a baleset és kedden már 60 percet futottam úgy, hogy semmiféle fájdalmat nem éreztem sehol. És azóta sem!
A harmadik öngyógyítási folyamatom egy kicsit keményebb volt. Idén április 9-én lefutottam Vivicittá Városvédő Félmaratont Budapesten. Mindezt úgy, hogy előtte másfél héttel egyetlen kilométer lefutására sem voltam képes. Mert ekkor 12 napig menstruáltam, és ebből 7 napon keresztül nagyon erősen. Az oka nem volt egyéb: sajnos túlhajszoltam magam. Nemcsak a futóedzésekkel, hanem sajnos a munkával és egyéb tevékenységeimmel is. Nappal dolgoztam, futottam, gyereket neveltem, tanultam..., éjjel blogot írtam. De ebben a pár napban olyan helyzet is előállt, hogy egy éjjel szinte nem is aludtam, mivel báloztunk, másnap pedig másfél órát futottam… (Én persze kávét sem iszom.) Na pontosan ez az, amit nem szabad csinálni! És pont én - aki saját példámmal szeretnék segíteni másokon – követtem el ezt a borzalmas hibát! Így hát nem csoda, ahogy a testem reagált minderre. Azért, hogy mindenkit megnyugtassak, természetesen voltam nőgyógyásznál, aki egyébként mindent rendben talált, és nem is szedtem be egyetlen gyógyszernek nevezett csodabogyót sem. Csak hát visszaéltem a Teremtőtől kapott fizikai testem jóindulatával és kimerítettem azt. Ettől függetlenül életem második legjobb félmaratoni versenyét futottam az eddigi 4 közül. Mert tudtam, hogy képes vagyok rá! És ez pont elég volt. Azon a napon teljesen elégedett voltam ezzel az eredménnyel.
Ezeken az eseteken kívül többször is gyógyítottam már önmagam, mindenféle „gyógyszerek” (én inkább vegyszereknek nevezném ezeket) beszedése nélkül, például torokfájásból. Ha egy egyszerű fejfájásról van szó, semmiképpen sem ajánlott azonnal fájdalomcsillapítóhoz nyúlni.
Az egyetlen dolog, ami szükséges az öngyógyításhoz: az önmagunkban és szervezetünkben való hit, Kellően tiszta tudatállapotban „csodákra” vagyunk képesek. Igazából ezek nem is csodák, hanem teljesen természetes jelenségek! Ismétlem: szervezetünk sejt szinten képes regenerálni saját magát! Ha azonban már összezavartuk mindenféle vegyszerek/kemikáliák/”gyógyszerek” beszedésével, időbe telik az öngyógyító folyamatok beindítása, de mindenképpen megéri! A gyógyszereket érdemes a legvégső esetekre hanyagolni. Ilyenkor ráadásul hatásosabbak is.
Az általam ismert legjobb publikálások "öngyógyítás" témakörében: (Örömmel fogadok hasznos ajánlásokat :))
Nagyon jó egészséget kívánok mindenkinek!
Szeretettel: Kasza Anita
